„Csókolóznak a galambok, hosszú lesz a nyár.”
.
Egészen kicsi voltam, és vidéken töltöttem a nyarat, amikor hallottam ezt a mondást. Koromnál fogva, nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki, de valahol a „mélyben” mégiscsak rögzült. Ma már tudom, hogy a csókolózást, jó esetben a fészekrakás, fiókanevelés követi, ami madarak esetében mindenképpen jó időt igényel.
És hogy honnan jutott ez eszembe. Július vége lévén nyitott ablaknál alszunk a Káli Art Inn-ben, és napok óta a gerlék semmivel nem összetéveszthető búgására kelek, ami jellemzően májusban szokott lenni. Nem idegesítő, ellenkezőleg inkább megnyugtató, hiszen normális estben ez a hang, a nyár közeledtét sejteti.
De ha ezt a hangot a nyár közepén hallja az ember, vagy látja a gerlepárt, amint szerelmesen csőröznek egy faágon egyensúlyozva, akkor bízhatunk abban, hogy az elkövetkező hónapok is a nyárhoz hasonló hőmérséklettel örvendeztetnek meg minket.
Ha már madaraknál és megfigyeléseknél tartunk, egy másikat is megosztanék.
Tavaly láttam az interneten, ahogy gólyák tömege köröz a Boszporuszt átívelő híd felett, kicsit talán vonakodva Európa elhagyására.
Azonban, még sosem láttam eddig gólyákat csapatostul vonulni, úgy tudtam párban élnek. 3 napja a Káli-medencében autózva, arra lettem figyelmes, hogy a Gulács hegy felett gólyák 20-25 fős csapata köröz. Szárnyukat széjjeltárva, szárnycsapás nélkül emelkedtek a madarak egyre feljebb és feljebb egy termikben.
A gyakorláshoz pár száz méterrel alattuk egy kisebb csapat igyekezett csatlakozni, hasonló technikával. A mozdulatlanul sikló madarak látványa lenyűgöző és egyben fenséges volt.
Míg a gerlék a szívügyeikkel vannak elfoglalva, addig ők a testüket edzik, hogy felkészültek legyenek a hosszú útra, amely Afrikáig tart. Így hamarosan búcsút kell vennünk attól a kedves gólyától is, aki Köveskálon fészkel és nyárestéken mi biótavunk partján békázik.
