Amikor a hét elején arról beszéltek, hogy Magyarország területén “akár 50 cm lehetséges hó” várható, meg arról, hogy “akár -15 fok is előfordulhat”, már sejtettük, nem lesz ennek jó vége.
Nem lesz jó hétvégéje egyetlen vidéki szálláshelynek, étteremnek és rendezvénynek sem.
No nem az időjárási viszontagságok miatt, hanem mert a pontatlan időjárás előrejelzések és a – nagyobb nézettség, látogatottság, vagy eladott példányszám eléréséért – minden konkurenciát felüllicitáló híradások, sajnos még a legelszántabb utazót is elbizonytalanítják majd, újfent. Mert ez megtörténik, évente többször is, legyen az a téli időszak – mert egy hihetetlen fordulatnak köszönhetően, ESIK A HÓ –, vagy éppen a nyári, hiszen ilyenkor is van ám váratlan esemény, például VIHAROS IDŐ VÁRHATÓ.
És a médiaorgánumok továbbra is megteszik, újra és újra lehozzák a rémisztő időjárás jelentéseket, mert számukra ennek nincs következménye (legalábbis nem negatív), és bele sem gondolnak, hogy mennyi ember több heti munkáját teszik így tönkre – mindennek anyagi vonzatát pedig szándékosan nem említem. De hát a néző- és olvasószám növekedése érdekében ma minden megengedett, bármi áron, minden felelősség, minden morál nélkül.
Egyetlen lehetőségünk van! Nem bedőlni és nem felülni a szenzációhajhász médiának, hanem használni a józan ítélőképességünket. Nem felelőtlenül, de józanul dönteni! Hiszen emlékezzünk csak, amikor nem volt még ennyire „fejlett” a meteorológiai előrejelzés és nem jutottunk ilyen mennyiségű információhoz a médiából, közösségi oldalakról, simán elindultunk télen is kirándulni, síelni, világot látni. Pedig nem volt ennyi sztráda és jó minőségű autóút, mint ma. Nem voltak ilyen felszereltségű autóink, mobiltelefonunk és még egy dolgunk, ekkora adag hamis információnk sem.
Elutaztunk, jó esetben egy hólánccal a csomagtartóban (ABS-ről vagy kipörgésgátlóról nem is hallottunk), és ha már nem tudtunk továbbhaladni az Y-mintás, stomil gumikkal, mi sem volt természetesebb, mint felrakni a hóláncot és boldogan folytatni utunkat. Tél volt és örültünk, hogy esik a hó. Ki mertünk menni az utakra, mertünk utazni hóesésben is és megélni azokat az utánozhatatlan élményeket, amelyeket a tél kínált számunkra.
Mostanra ez már a „merés”, a bátorság és a vakmerőség kategóriája, mert elértünk arra szintre, hogy ha esik pár centiméter hó (mert az ország legnagyobb részén csak ennyiről volt szó, és a nagy része délre már el is olvadt) az javasolják, hogy ne keljünk útra.
A forgatókönyv pedig a szokásos, a rémhíreket követő napokban a sajtóorgánumok igazolják majd magukat, így felkészülhetünk olyan a hírekre és fotókra, amelyek jeges utakat, hófödte tájakat és havas utakon történt baleseteket mutatnak meg nekünk. És ugyan balesetek sajnos hóesés nélkül is történnek, ezek most sokkal katasztrofálisabbak, hiszen igazolni kell a korábbi híreket, melyek szerint az egész ország járhatatlan és életveszélyes.
Természetesen ezen írásunkkal senkit nem buzdítunk arra, hogy fogja be a fülét, takarja le a TV-t vagy a mobiltelefon kijelzőjét és mindenféle tájékozódás nélkül keljen útra, hiszen fontos, hogy felkészültek legyünk minden eshetőségre. Ellenben mindenkit bátorítunk, hogy ne akadályként, hanem élményként tekintsen a hóra. Olyan élményként, melyet érdemes üdvözölni és kihasználni, hiszen lassan a fehér holló helyett akár a fehér havat is emlegethetjük, olyan ritkán örvendeztet csak meg bennünket. Körültekintően és felelősséggel vágjunk neki az útnak, de mindenképpen vágjunk neki és ne futamodjunk meg egy kis pánikkeltés miatt!
Végezetül pedig engedjetek meg egy kis élménybeszámolót az elmúlt hétvégénkről, hiszen azoknak, akik a rémisztgető előrejelzések ellenére mégis ellátogattak hozzánk, csodálatos hosszú hétvégében lehetett részük. Részei lehettek a természet csodáinak. Igaz, hogy volt egy kis eső és hóesés, de volt napsütés is és varázslatos naplemente a medencét körülvevő hegyek látványával. Volt kerékpár- és gyalogos túra a Fekete hegyre a „tenger szemekhez”. Volt nyugodt reggel friss péksüteménnyel, és gyertyafényes vacsora ízletes fogásokkal. Volt szaunázás, merülés a kinti medencében, és volt békés olvasgatás a panoráma pihenőben. Volt kéz a kézben szerelmes pillantásokkal és nyugodt pihenés mérhetetlen csenddel...
És van sok-sok békesség, élmény és feltöltődés a Káli Art Inn-ben, mindig, minden időben, hétről-hétre.
